A tökéletesség árnyoldalai
Amikor a 14 éves Dia hazajött a legutóbbi úszóversenyéről, látszólag minden rendben volt. Az érmei csillogtak, a mosolya őszintének tűnt, és a családja is büszkén gratulált neki. De az este csendjében, amikor senki sem látta, Dia könnyei eláztatták a párnáját. Nem az örömkönnyek, hanem a kudarc érzésének könnyei. Mert bár ő nyert, mégsem érezte magát elég jónak. A tökéletességre való törekvése megfosztotta attól az egyszerű örömtől, amit a sportolás jelenthetett volna számára.
Dia története sajnos nem egyedi. Rengeteg fiatal sportoló küzd nap mint nap a maximalizmus és a perfekcionizmus terheivel, amelyeket gyakran a külvilág elvárásai és a saját belső hangjuk táplál. Ez a nyomás azonban hosszú távon rombolhatja mentális egészségüket, és éppen ezért kiemelten fontos, hogy a szülők ismerjék fel ennek veszélyeit, és támogassák gyermekeiket az egyensúly megtalálásában.
A perfekcionizmus: áldás vagy átok?
A perfekcionizmus kezdetben ártalmatlannak, sőt, kívánatosnak tűnhet. Hiszen ki ne akarna szorgalmas, kitartó és ambiciózus lenni? Azonban a perfekcionizmus egy éles kettős élű kard: míg az egyik oldala a teljesítmény iránti vágyat élesíti, a másik oldala olyan belső elvárásokat generál, amelyek szinte elérhetetlenek.
Egy fiatal sportoló számára a "mindent vagy semmit" szemlélet kimerítő. Nem elég a legjobbat nyújtani, mindig többet és többet kell. Ha egy versenyen nem nyernek, nem csak a kudarc érzetével kell szembenézniük, hanem azzal is, hogy ők maguk nem elég jók. Ez a belső harc idővel szorongáshoz, depresszióhoz és kiégéshez vezethet.
Mi is a perfekcionizmus? Amikor nem reális elvárásokat támasztunk, és negatív érzéseink és gondolataink vannak, ha ezeknek nem felelünk meg. Valamilyen mértékben mindenki perfekcionista, aminek három fajtáját különítjük el.
1. amikor valaki saját magával szemben várja el a tökéletességet
2. amikor valaki másoktól várja el, hogy tökéletesek legyenek
3. amikor valaki azt gondolja, hogy mások (szülő, edző…stb.) várják el, hogy tökéletes legyen
Ahogy a szakemberek is hangsúlyozzák, a perfekcionizmus és a mentális egészség között szoros kapcsolat van. Kutatások szerint azok a sportolók, akik túlzottan magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben (bármelyik okból kifolyóan), hajlamosabbak a hangulatzavarokra és önbizalomhiányra.
A szülők szerepe: támasz vagy nyomás?
A szülők szerepe ebben a dinamikában kulcsfontosságú. A gyerekek elsődlegesen a szüleik visszajelzéseiből és viselkedéséből tanulnak. Egy édesanya vagy édesapa, aki a gyermeke eredményeit túlzottan előtérbe helyezi, akaratlanul is a teljesítménycentrikus gondolkodásmódot erősítheti meg.
De hogyan lehet egyensúlyt találni? Hogyan támogathatják a szülők gyermekeiket úgy, hogy közben megőrzik azok mentális egészségét?
1. Értékeljük az erőfeszítést, ne csak az eredményt.
Ha egy gyerek azt hallja otthon, hogy a próbálkozás, a tanulás és a fejlődés fontosabb, mint az első hely, akkor nagyobb eséllyel alakul ki benne az egészséges önbizalom és a belső motiváció.
2. Legyünk jelen a sikerekben és a kudarcokban egyaránt.
Egy elveszített mérkőzés vagy rosszul sikerült verseny után ne a hibákat elemezzük, hanem hallgassuk meg, hogyan érezte magát a gyermek. Néha egy egyszerű "büszke vagyok rád, hogy végigcsináltad" mondat is csodákra képes.
3. Ismerjük fel a jeleket!
A szülők feladata, hogy észrevegyék, ha gyermekük mentális egészsége megingott. A folyamatos szorongás, a motiváció hiánya vagy az örömtelenség figyelmeztető jelek lehetnek.
Hogyan alakítsunk ki egészséges szemléletet?
Egy fontos eszköz a gyerekek önértékelésének fejlesztésére a narratíva megváltoztatása. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: "Te vagy a legjobb úszó!", próbáljuk meg ezt: "Annyira élvezetes volt nézni, ahogy végigküzdötted magad a távon!" Az üzenet itt nem az eredményre, hanem az erőfeszítésre helyezi a hangsúlyt.
Másik fontos lépés a stresszkezelési technikák megtanítása. A fiatal sportolók gyakran nem tudják, hogyan dolgozzák fel a versenyhelyzetek által okozott feszültséget. A relaxációs gyakorlatok, a meditáció vagy akár az egyszerű légzéstechnika segíthet abban, hogy nyugodtabban álljanak a kihívások elé. Ezek elsajátításában sokat segíthet a szülői támogatás, de szükség esetén ne féljünk segítséget kérni egy sport coachtól vagy egyéb mentális szakembertől.
A fiatal sportolók mentális egészsége mindannyiunk felelőssége. A szülők, edzők és a közösség egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ezek a gyerekek ne csak eredményesek, hanem boldogok is legyenek. Mert a fiatalkori sport lényege nem az, hogy mindig a legjobbnak kell lenni, hanem az, hogy megtanuljuk élvezni az utat, miközben fejlődünk és tanulunk.
Frankó Nikolett
sport coach és mentáltréner