Hogyan előzhetjük meg a gyermekbántalmazást a sportban: Az edző – szülő – sportoló háromszög ereje

A közelmúltban történt szolnoki eset, amikor egy küzdősport edző brutálisan bántalmazott egy kisfiút, sokkoló és elgondolkodtató. Egy ilyen tragédia megelőzhető lett volna? Mit tehetünk, hogy észrevegyük a jeleket? Ki az, aki hibázott? Nem biztos, hogy van egyértelmű válasz ezekre a kérdésekre. 


Sajnos én is találkoztam sport coachként olyan esettel, amikor az edző tudattalanul és eszköztelenségének hiánya miatt érzelmileg bántalmazta (durva kiabálás és szidalmazás) a sportoló gyermeket. Az őt ért negatív hatások pedig azonnal meglátszódtak az önbizalmán, a teljesítményén és a motivációján. Sajnos megelőzni ebben az esetben sem sikerült a bántalmazást, de a korrekciójára volt lehetőség, így sikerült elkerülni a sportból való kilépést.


Egy dolog viszont biztos, hogy mi, a sportélet szereplői – edzők, sportolók, szülők, mentális szakemberek, sportvezetők – mind megtehetjük azokat az alapvető lépéseket, amelyek biztosítják a gyermekek biztonságát és jólétét a sportban. 


A jogszabályok a gyermekbántalmazásnak négy formáját definiálják. A fizikai bántalmazást, az érzelmi bántalmazást, a szexuális bántalmazást és az elhanyagolást. A bántalmazást legnagyobb arányban olyan személy követi el, akit a gyermek jól ismer. A sportban elkövetett bántalmazás hasonló a családon belüli bántalmazáshoz, ezért az edző és sportoló gyermek közötti közeli kapcsolatból adódóan az edzők is gyakran lehetnek elkövetők. 


Számtalan törekvés van a sportban előforduló bántalmazás gyakoriságának csökkentésére, sajnos még mindig jelen vannak olyan gyakorlatok és viselkedésformák, melyek bántalmazásnak minősülnek. Az edző – szülő – sportoló háromszögének jelentőséget rengetegszer hangsúlyozzuk a gyermekek fejlődése kapcsán, azonban adott körülmények között nem is lehetne nagyobb létjogosultsága ennek az együttműködésnek a sportbeli bántalmazások további csökkentésében. 


Az együttműködés legfontosabb eleme a nyílt és folyamatos kommunikáció. Az edzőknek és a szülőknek rendszeresen beszélniük kell egymással a gyermekek fejlődéséről, edzésmódszerekről és minden felmerülő problémáról. Ha a szülők tisztában vannak az edzések menetével és az edző módszereivel, biztosabbak lehetnek abban, hogy gyermekük biztonságban van. Az edzőknek is figyelniük kell arra, hogy biztonságos és támogató légkört teremtsenek, ahol a gyermekek bátran beszélhetnek problémáikról. Egy ilyen közegben nem maradhat rejtve semmilyen aggodalom. 

Az egyesületek etikai irányelvei és a viselkedési kódexei is alapvető fontosságúak a gyermekek biztonságának biztosításában. Az edzők számára világosan meg kell határozni, hogy milyen viselkedés elfogadható és mi az, ami soha nem megengedett. A sportszervezeteknek rendszeresen oktatniuk kell az edzőket a gyermekvédelem fontosságáról, nevelési módszerekről és a hatékony motiváció technikákról, hogy megakadályozzák a bántalmazást. A sportolók és szülők ismerjék meg ezeket az irányelveket, hogy felismerjék és jelezzék, ha valami nincs rendben. 

A rendszeres felülvizsgálatok és visszajelzések szintén kulcsfontosságúak. Hasznos, ha a sportszervezetek rendszeresen értékelik az edzők munkáját, melyben figyelembe veszik a szülők és sportolók visszajelzéseit. Ez segít időben felismerni és kezelni a problémákat, mielőtt azok súlyosbodnának. A szülők részvétele az edzéseken és versenyeken nemcsak a gyermekek számára jelent támogatást, hanem lehetőséget ad arra is, hogy figyelemmel kísérjék az edző viselkedését. Az edzők rendszeres továbbképzései, amelyek a gyermekek pszichológiai és fizikai fejlődésére fókuszálnak, szintén elengedhetetlenek. Az ilyen képzések és megfelelő önismeret segít az edzőknek felismerni a stressz jeleit és megfelelően kezelni azokat. Minél felkészültebb egy edző annál több eszköz áll a rendelkezésére és annál hatékonyabban kezeli a problémákat erőszak alkalmazása nélkül. 

Végül, de nem utolsósorban, létfontosságúak a biztonságos és bizalmas jelentési rendszerek. A sportolóknak és szülőknek tudniuk kell, hogyan jelenthetik a visszaéléseket, és biztosítani kell számukra a védelem lehetőségét. Csak így tudunk közösen dolgozni azért, hogy a sport valóban a fejlődés, az öröm és a biztonság helye legyen minden gyermek számára. 

Az edző – szülő – sportoló háromszög megfelelő működése nemcsak a sportolók fejlődéséhez és sikeréhez járul hozzá, hanem a biztonságuk és jólétük alapvető feltétele is. Ne hagyjuk, hogy egy újabb tragédia figyelmeztessen minket arra, ami már most is világos: a közös munka és a kommunikáció mindannyiunk felelőssége. Csak közösen dolgozva tudjuk biztosítani, hogy a sport valóban a fejlődés, az öröm és a biztonság helye legyen minden gyermek számára.


Frankó Nikolett          

sport coach és mentáltréner